Szakítószilárdság, szakadási nyúlás és tépőerő

Amikor a szövetek minőségének és tartósságának meghatározásáról van szó, a tépőerő és a szakítószilárdság két fontos paraméter, amelyet figyelembe kell venni. Ámbár mindkét teszt arra vonatkozik, hogy ellenáll-e a vizsgált anyagminta a külső erőknek, azonban eltérő tulajdonságokat képviselnek és eltérő következményekkel járnak. 

Mi a különbség az anyagok tépőereje és szakítószilárdsága között?

A tépőerő azt méri, hogy az anyag mennyire áll ellen a szakadásnak vagy a repedés terjedésének, míg a szakítószilárdság azt méri, hogy mennyire strapabíró a szövet a húzó- vagy nyújtó erőkkel szemben.

1. Szakítószilárdság és szakadási nyúlás

 

A szövetek szakítószilárdsági értéke arra utal, hogy az anyag képes ellenállni a húzó vagy nyújtó erőknek szakadás nélkül. A nagy szakítószilárdságú szövetek olyan felhasználási területeken kívánatosak, ahol a nyúlással szembeni ellenállás döntő fontosságú

A szakítószilárdsági értéke azt a maximális erőt méri, amelyet egy szövet elviselhet, mielőtt elérné a szakadási pontját.

 

Strip-módszer
Grab-módszer

EN ISO 1421 -1/-2

Gumi- vagy műanyag bevonatú kelmék. A szakítószilárdság és a szakadási nyúlás meghatározása.

EN ISO 1421-1. rész: a szalagvizsgálati módszer (strip-módszer), amely a szakítószilárdság és a szakadási nyúlás meghatározására szolgáló módszer.
EN ISO 1421-2. rész: a markolatvizsgálati módszer (grab-módszer), amely kizárólag a szakítószilárdság meghatározására szolgál.

A próbadarabot állandó nyúlási sebességgel nyújtják, amíg el nem törik.

Az 1. módszer esetében meg kell határozni a maximális erőt és a nyúlást a legnagyobb erő mellett, valamint, ha szükséges, a szakítóerőt és a törési nyúlást.

A 2. módszernél csak a maximális erőt kell meghatározni a tesztelés során.

 

EN ISO 1421 tesztre bevizsgált termékeink: Medica Termékcsalád, Cordura 562, Cordura 1112, Contract AL

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

EN ISO 13934 -1/-2


Kelmék szakítási tulajdonságai.

EN ISO 13934-1. rész: A legnagyobb erő és az ahhoz tartozó nyúlás meghatározása sávmódszerrel.
EN ISO 13934-2. rész: A legnagyobb erő meghatározása grab-módszerrel.

Textilszövetek maximális szakító erejének és nyúlásának meghatározása szalagos módszerrel.


Az ISO 13934 tanúsítvány 1. részében egy állandó nyúlási sebességű (CRE) teszter segítségével meg kell határozni szalagos módszerrel a maximális erőt és a nyúlást a legnagyobb erő mellett.A szövetmintákat állandó nyúlási sebességgel nyújtják a törésig, ill. szakadásig.


A 2. módszernél csak a maximális erőt kell meghatározni a tesztelés során.

 

EN ISO 13934 -1/-2 tesztre bevizsgált termékeink: Medica Termékcsalád, Cordura 562, Cordura 1112

2. Tépőerő

 

Egy bútorszövet vagy technikai textil tépőereje azt mutatja meg, hogy mennyire áll ellen az vizsgált anyag a tépő-rángató erőknek vagy a tovább szakadásnak. Kifejezetten azt az erőt méri, amely a szövet szakadásának elindításához és folytatásához szükséges, gyakran egy adott irányba.


A tépőerőt olyan tényezők befolyásolják, mint a szövet felépítése, a fonal tulajdonságai és a felületi minősége. A nagy tépőerővel rendelkező szövetek jobban ellenállnak a szakadásnak, így alkalmasak a gyakori igénybevételnek kitett alkalmazásokhoz, például sportruházathoz, sátrakhoz és ipari textíliákhoz. (Például egy sátor esetében, ha egy nagyobb tépőerővel rendelkező szövetből készül, akkor nagyobb eséllyel száll szembe a széllel, a leeső ágakkal vagy éles tárgyakkal.

  

 

     

 

 

A tanúsítvány eredményeit erőmértékegységben (pl. Newton) vagy energiában (pl. gramm-erő centiméterben) adjuk meg. A magasabb tépőerő értékek nagyobb tépésellenállóságot jeleznek, míg az alacsonyabb értékek arra utalnak, hogy az anyag hajlamosabb lehet a szakadásra.

  

 

 

 

EN ISO 13937 -1/-2/-3/-4

A kelmék tépési tulajdonságai.

EN ISO 13937-1. rész: A tépőerő meghatározása ballisztikus ingás módszerrel (Elmendorf).
EN ISO 13937-2. rész: Nadrág alakú próbadarabok tépőerejének meghatározása (egyszeres tépési módszer).
EN ISO 13937-3. rész: Szárny alakú próbadarabok tépőerejének meghatározása (egyszeres tépési módszer).
EN ISO 13937-4. rész: Nyelv alakú próbadarabok tépőerejének meghatározása (kettős tépési vizsgálat).

A szőtt és nem szőtt szövetek esetében a leggyakrabban elvégzett szakító szilárdság, ill. tépőerő meghatározó teszt.

A szabvány felvázolja a próbatestek előkészítésének, a vizsgálógépre való felszerelésének és az erő kifejtésének menetét, amíg a szövet elszakad. A szakítószilárdságot ezután a szakadás elindításához és továbbterjedéséhez szükséges erő alapján számítják ki. Az ISO 13937 szabvány négy részre oszlik, amelyek mindegyike a tesztelési folyamat különböző szempontjaira vonatkozik.

 

Az 1. rész felvázolja a vizsgálati módszer általános elveit, beleértve a szükséges berendezéseket és anyagokat. 

Az Elmendorf teszter nevű speciálisan tervezett műszer ingamechanizmust használ. Egy precízen vágott szövetminta előre elkészített bevágással van rögzítve a teszterben. Az ellenőrzött súllyal rendelkező ingát meghatározott magasságra emelik. Elengedéskor az inga lefelé lendül, és az előre kivágott bevágásnál ütközik a szövetmintával.

  

 

     

 

 

Az ISO 13937 szabvány 2. része egy egyszeres szakítási módszert ír le a szövet szakítóerejének meghatározására, amelyet nadrágtesztnek neveznek, és egy próbatestet használnak, amelyet úgy vágtak ki, hogy nadrágszárakat alakítsanak ki.

A mért szakítóerő az az erő, amely egy korábban megindult egyetlen szakadás továbbterjedéséhez szükséges, ha az erőt a vágással párhuzamosan fejtik ki, és a szövet az erő irányában szakad.

  

 

     

 

 

A szabvány 3. részét szárnypróbának nevezik, ami ugyancsak egy egyszeri tépési módszer. A próbatestet úgy vágják le, hogy két szárnyat képezzenek a befogáshoz, meghatározott szögben megdöntve a menet irányával.

A mért szakítóerő az az erő, amely egy korábban megindult szakadás továbbterjedéséhez szükséges.

  
     

 

 

Az ISO 13937 4. része egy "nyelvteszt"-ként ismert kettős tépési módszert ír le, amelynek során nyelvet formáló vágásokkal ellátott próbadarabot használnak.

A mért tépőerő az az erő, amely a korábban megindult kettős szakadás továbbterjedéséhez szükséges, ha az erőt a vágással párhuzamosan fejtik ki, és a kelme a kifejtett erő irányában szakad.

  

 

     

 

EN ISO 13937 tesztre bevizsgált termékeink: Cordura 560, Cordura 1110, Detex 600 SD

EN ISO 4674 -1/-2

Gumi- vagy műanyag bevonatú kelmék.

EN ISO 4674-1. rész: A tépőszilárdság meghatározása. Állandó sebességű tépési módszerek.
EN ISO 4674-2. rész: A tépőerő meghatározása. Ballisztikusinga-módszer (Elmendorf).

Az ISO 4674-es  tanúsítvány 1. részében egy állandó nyúlási sebességű (CRE) teszter segítségével, 2. részében pedig ugyancsak az elmendorf (ballisztikus ingás) teszter géppel végzik el a vizsgálatokat, viszont szőtt textília helyett nem szőtt szöveteket és bevont textíliákat (például műbőröket) tesznek próbára.

Az ISO 4674-1 szabvány két módszert ír elő a bevont szövet (műbőr) szakadásának megindításához és továbbterjedéséhez szükséges erők meghatározására az állandó szakítási sebesség módszerével (állandó nyúlási sebességű (CRE) teszter segítségével).

A leírt módszerek a következők:

 

- A metódus: nadrágteszt

  
     

 

 

 - B metódus: nyelvteszt

  

 

     

 

 

Az ISO 4674-es szabvány 2. részében a CRE teszter helyett Elmendorf ill. ballisztikus ingás módszerrel vizsgálják a bevont textileket. 

A tanúsítvány dinamikus módszert ír le, amely a leeső inga kinetikus energiáját használja fel. 

Ehhez a mintadarabot egyedi alakúra kell vágni, amit be lehet fogatni a tesztelő gépbe.

  

 

     

 

EN ISO 4674 tesztre bevizsgált termékeink: Optio termékcsalád, Cordura 562, Cordura 1112, Contract AL

Források: